Zwickau

Zwickau
Zwickau címere Zwickau zászlaja
Közigazgatás
Ország	Németország
Tartomány	Szászország
Kerület	Chemnitz
Járás	szabad város
Polgármester	Pia Findeiß (SPD)
Irányítószám	08001–08066
Körzethívószám	0375
Rendszám	Z
Testvérvárosok	Lista Dortmund Jablonec nad Nisou Zaanstad
Népesség
Teljes népesség	87 172 fő (2022. dec. 31.)[1]
Népsűrűség	2100 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	440 m
Terület	102,54 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 50° 43′ 08″, k. h. 12° 29′ 46″50.718888888889, 12.49611111111150.718889°N 12.496111°EKoordináták: é. sz. 50° 43′ 08″, k. h. 12° 29′ 46″50.718888888889, 12.49611111111150.718889°N 12.496111°E
Zwickau Pozíció Szászország térképén
Elhelyezkedése szabad város térképén
Zwickau weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zwickau témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zwickau város Németországban, Szászországban. Közel 90 ezer fő lakosával Szászország negyedik legnagyobb városa és a tartomány DNy-i részének regionális központja.

Fekvése

A Mulde folyó partján, Lipcsétől délre található.

Története

A mai Nyugat-Szászországban a 6. századig német törzsek éltek. A 7. században a szorbok telepedtek le itt. A 10. században a szorbokat leigázta I. Henrik német király. A város nevének eredete valószínűleg a szorb Świkawa szóra vezethető vissza.

A települést első ízben 1118-ban említi I. Dietrich von Haumburg érsek Zcwickaw néven, de nem egy konkrét településként, hanem egy szláv területként. Ebben az időben Bertha von Groitzsch kezdeményezésére templomot építettek Mária tiszteletére.

1212-ben Zwickau városi jogokat kapott. 1232-ben a ferences rendi szerzetesek kolostort építettek maguknak. 1290-ben Zwickau birodalmi város. 1273-ban alakult meg a városi tanács, és 1297-től választanak polgármestert a városban.

A régió bányászata 1316-ban indult meg I. Frigyes meisseni őrgróf rendeletére. A bányákból ezüstöt és rezet termeltek ki. 1295-ben kezdték el építeni a vízvezető árkot és a városfalat. 1328-ban egy tűzvész miatt a város nagyobbik része, köztük a Mária-templom és a Katalin-templom is leégett. A városi jogot 1348-ban rögzítették a Codex Statutorum Zviccaviensium okmányban.

1403-ban ismét tűz pusztított a városban. I. Vilmos meisseni őrgróf (1343–1407) 7 éven át elengedte az adókat, hogy a lakosok újra fel tudják építeni városukat. A husziták 1430-ban sikeresen elfoglalták a várost és felégették a környező falvakat.

Az Érchegységben található ezüstérc-lelőhelyek miatt a 15-16. században jelentősen fejlődött és a vidék fontos gazdasági és kulturális központjává nőtte ki magát.

Az 1525-ös német anabaptista mozgalom innen indult a „zwickaui próféták” ihletésére.^[2] Wittenberg után ez lett a második város Európában, amely csatlakozott az evangélikus reformációhoz.

A város súlyosan sérült a 17. századi harmincéves háború során.

20-21. század

1945. április 17-én amerikai csapatok vonultak be a városba. 1945. június 30-án átadták Zwickaut a szovjet Vörös Hadseregnek.

1960-ban súlyos bányabaleset történt. Robbanás történt a „Karl Marx” kőszéngyárban, 123 bányász életét vesztette.

A 21. században jelentős munkaadó a Volkswagen konszern gyára.

Gazdaság

Gazdasága (textilipar, bányászat) már a 16. században fejlett volt.

A német autóipar egyik bölcsője. A zwickaui autógyártás több mint száz éves hagyománya a 20. század elején kezdődött a Horch (1904) és az Audi (1909/1910) gyárak megalapításával, amelyeket az Auto Union vett át az 1930-as és 1940-es években, majd az NDK-ban a Sachsenring folytatta a hagyományt, a Trabant autók gyártásával. Ma a Volkswagennek van itt gyára.

Kőszénbányászat, vasúti gépgyártás. Konfekcióipar.

Közigazgatás

Zwickaut 5 kerület alkotja: Közép, Kelet, Nyugat, Észak és Dél. A kerületeket városrészekre osztották:

• Közép kerület (11–15):
  Belváros (11), Közép-Észak (12), Közép-Nyugat (13), Közép-Dél (14), Északi előváros (15)
• Kelet kerület (21–28):
  Gebiet Äußere Dresdner Straße/Pöhlauer Straße (21), Eckersbach település (22), Pöhlau (23), Auerbach (24), Eckersbacher Höhe (E 5/1) (25), Eckersbacher Höhe (E 5/2 und E 5/3) (26),
  Eckersbacher Höhe (E 1 bis E 4) (27), Gebiet Talstraße/Trillerberg (28)
• Észak kerület (31–39):
  Pölbitz (31), Weißenborn (32), Niederhohndorf (33), Hartmannsdorf (34), Oberrothenbach¹ (35),
  Mosel¹ (36), Crossen¹ (37), Schneppendorf (38), Schlunzig¹ (39)
• Nyugat kerület (41–44):
  Gebiet Reichenbacher Straße und Freiheitssiedlung (41), Marienthal Ost (42), Marienthal West (43), Brand (44)
• Dél kerület (51–59):
  Bockwa (51), Oberhohndorf (52), Schedewitz (53), Niederplanitz (54), Neuplanitz (55), Hüttelsgrün (56), Oberplanitz (57), Rottmannsdorf¹ (58), Cainsdorf¹ (59)

¹ Helység is

Városbővítés

A városhoz a következő településeket csatolták:

• 1895. január 1.: Pölbitz
• 1902. október 1. Marienthal
• 1905. január 1. Eckersbach
• 1922. január 1. Weißenborn
• 1923. január 1. Schedewitz
• 1939. április 1. Brand és Bockwa
• 1944. január 1. Oberhohndorf és Planitz
• 1953. február 1. Auerbach, Pöhlau és Niederhohndorf
• 1993. július 1. Hartmannsdorf
• 1996. április 1. Rottmannsdorf
• 1996. október 1. Crossen
• 1999. január 1. Cainsdorf, Mosel, Oberrothenbach és Schlunzig

Látnivalók

• Robert Schumann szülőháza
• 15. századi székesegyház

Zwickauban született

• Robert Schumann (1810 – 1856)
• Hans Chilian (1885–1939 után)

Zwickauban élt

• Georgius Agricola
• Thomas Müntzer

Testvértelepülések

•  Csehország Jablonec nad Nisou 1971
•  Hollandia Zaanstad 1987
•  Németország Dortmund 1988

Irodalom

• Erich Keyser (Hrsg.): Deutsches Städtebuch. Handbuch städtischer Geschichte. Band II Mitteldeutschland – Im Auftrag der Konferenz der landesgeschichtlichen Kommissionen Deutschlands mit der Unterstützung des Deutschen Gemeindetages, Stuttgart 1941
• Günter Meier: Geschichte der Stadt Zwickau. Wartberg-Verlag, Gudensberg-Gleichen 2002, ISBN 3-8313-1238-9
• Jürgen Härdler, Wolfgang Göhler, Winni Kettner: Persönlichkeiten & Kostbarkeiten der Stadt Zwickau. Zschiesche, Wilkau-Haßlau 2002, ISBN 3-9808512-0-6
• Günter Meier: Rundgang durch das alte Zwickau. Wartberg-Verlag, Gudensberg-Gleichen 2001, ISBN 3-86134-573-0
• Jürgen Härdler, Rainer Hertting-Thomasius: Bauwerke in Zwickau: eine Baustilfibel mit stadtbaugeschichtlicher Einführung. Förster und Borries, Zwickau 2000, ISBN 3-00-006206-8
• Norbert Peschke: Zwickau: alte Bilder erzählen. Sutton, Erfurt 1997, ISBN 3-89702-012-2
• Michael Löffler, Norbert Peschke: Chronik der Stadt Zwickau. Förster und Borries. Zwickau 1993, ISBN 3-929354-07-1

Hivatkozások

További információk

• Várostérkép
• a város történetéről információk
• Képek
• A város történelme

Kapcsolódó szócikkek

• Ipari Örökségek Európai Útvonala